Kicsim 🖤
Tegnap nagyon nehéz napunk volt ismét. Döbbenten állunk a történtek előtt, ilyen borzasztó hónapunk még soha nem volt.
Kicsim november végén került a gondozásunkba, gondolkodás nélkül vállaltuk az idős kilenc éves cicuskát, hiszen gazdija tragikus halála után az örökösök az azonnali altatás mellett döntöttek.
Kicsim szeretett gazdijával kilenc éve elválaszthatatlanok voltak, majd egyik pillanatról a másikra megváltozott minden. A szeretett társ eltűnt, a biztonságot adó otthon, az ismerős tárgyak, megszokott illatok azonnal megszűntek körülötte. Belecsöppent egy számára teljesen ismeretlen világba, soha nem látott emberek, és cica társak közzé. Hiába fogadtuk szertetettel, kényeztettük finom falatokkal, simogattuk őt, bátorítottuk, a mély szomorúságot soha nem tudtuk a hatalmas szemeiből, csodaszép tekintetéből elvarázsolni. Ahányszor csak belenéztem a szemeibe, mindig a kérdéseket láttam benne, döbbenetet. Nem értette mi történik és nem is tudta feldolgozni ezt a hatalmas és hirtelen változást.
A kezdeti agresszivitást, csendes beletörődés és vágyakozás váltotta fel nála. Testi tünetei egy hányással kezdődtek két napja, majd besárgult az orra. Drága Ibolyánk fuvarozta őt tegnap a kórházba, az úton még nézelődött, majd hirtelen elfeküdt és már nem mozdult. A kórházba érve nem tehettek érte már mást elengedtél, a mája ez epéje teljesen tönkrement, testhője alig 34 fokot mutatott, az ultrahang pedig visszafordíthatatlan károsodásokat.
Feladta, feladta az életet és a halált választotta.
Elment szeretett gazdija után.
Adjatok esélyt az idős cicáknak is az életre, talán, ha találunk időben befogadót ez a történet is másképpen alakulhatott volna.
Kicsim még ma is élne.
Nyugodj békében kis drága élet! 🖤
Remélem, ott fent már megtaláltátok egymást! 🖤🖤
