ÜDVÖZLÜNK A BÁRKÁNKON!
A mi bárkánk elég kicsike, de nagyon sok szeretettel, szívből mentjük rajta az állatokat – elsősorban a cicákat. Civilek vagyunk, a családunk, munkánk, egyéb kötelezettségeink mellett csináljuk mindezt, nincs menhelyünk, a saját otthonunkban lábadoztatjuk, szocializáljuk a cicákat és keresünk nekik gondos gazdit.
A kezdetekről
Gyakran felteszik nekem a kérdést a hozzánk látogató gazdijelöltek, hogy hogyan is kezdődött ez az egész cicamentés…?
Mindig voltak saját cicusaink, de a cicamentéssel akkor találkoztam először amikor fiam, Félix 2014 októberében kórházba került. Mivel sok időt töltöttünk bent és a kórházi lét nem szórakoztató, rengeteget jártunk le a szépen gondozott kertbe sétálni. Itt ismerkedtünk meg egy cica családdal akik egy hatalmas fekvő tuja alatt laktak. Egy gyönyörű anyuka Mamika és négy kicsike hat hét körüli cicuskája. Megszerettük őket, minden nap lejártunk többször megetetni őket, sikerült a kicsik bizalmát is elnyerni, közel engedtek magukhoz bennünket. Próbáltunk mindenkinek szerető gazdit keresni, persze a kiscica szezon közepén nem sok sikerrel, és hát a módszereink sem voltak nagyon hatékonyak, bevallom őszintén. Először egy kicsikének veszett nyoma, aztán rá két napra a másik kettőnek, és végül az utolsó kicsit is halva találtuk. Nem sikerült megmenteni őket. Mamikát nagy küzdelmek árán hazahoztuk, azóta is cicacsapatunk tagja.
Akkor, ott ezek a kudarcok mélyen megérintettek engem. Azóta családommal próbálunk megtenni mindent, amit tudunk az ilyen gazdátlanul élő cicusokért, hogy újabb kiscicák ne szülessenek az éhezésbe, betegségbe, halálba. Családom támogatása nélkül nem tehetném ezt meg, ezért nagy köszönet illeti páromat, Marcelt, gyermekeimet Lilit, Virágot és Félixet, akik rengeteget segítenek nekem.
Nagy hatást gyakorolt rám Erdei Viki, Bercsák Nóra, Auer Ildikó, Medveczky Maresz munkája az eltelt évek alatt. Megismertem a Zárjuk be a kóborgyárat csoportot, a Cicamentő Angyalok csapatát, a Pelyhes Peti alapítványt akik nap mint nap küzdenek a szerencsétlen sorsú cicusokért.
Aztán 2017 nyarán egyszer csak jött egy telefon, hogy szeretnének adományt hozni a cicusok számára. Így bukkant fel Zsuzsa az életünkben és aztán szépen lassan bekapcsolódott a mentésekbe, gazdikeresésekbe. Ő noszogatott és támogatott, adjunk szervezeti formát a tevékenységünknek, és így jött létre 2018. októberében az alapítványunk. Nagyon köszönöm Neki, hogy rám talált és bizalmat szavazva nekem, azt hogy segítségével létrejöhetett a saját kis cicamentő bárkánk.
Karsai Veronika