Klárika az egyik gondozott kolóniában bukkant fel még karácsony előtt. Próbáltuk megfogni, mert láthatólag elég rossz állapotban lézengett, azonban a terület adottságai miatt ez nem volt egyszerű feladat. Klárika rendkívül félénk volt, a kolónia rendkívül nagy, a csapdába mindig akadt aki hamarabb bemászott a finom falatokért, így Klárika csak nem lett meg. Egy időre el is tűnt, majd egyszer csak előkerült még leromlottabb állapotban. Csont és bőr volt már csak, teljesen csatakos szőrrel, és a hasmenés jól látható nyomaival.
Nagy nehezen sikerült bezárni őt és egy kis társát a pincébe, ahol pár nap után végre a csapdába is hajlandó volt belemenni. Első utunk az állatorvoshoz vezetett vele, ahol magas lázat mértek nála, és a széklete vízszerűen távozott belőle. Ez a 3-4 éves cica mindössze 1,7 kg-ot nyomott, a felét annak, amilyen súlyban kellene lennie. Megkezdődött a kezelése, kapott infúziót, és minden jóval felturbózott 4-5 injekciót. A rendelőben azért még utolsó erejéből kitépte magát az infúzióból, és még arról is gondoskodott, hogy a rendelő a 2018-as évben is nagyon-nagyon szerencsés legyen. Elég az hozzá, hogy a látogatást felmosónyéllel a kezünkben zártuk, nem volt képünk úgy ott hagyni a doktornőt.
Nagyon sokan szurkoltak Klárikának, és ő igyekezett is megszolgálni ezt, szépen lassan apránként a javulás útjára lépett. Több napig kapott infúziót, és injekciókat, de úgy néz ki, hogy szépen rendeződött a széklete, és ugyan még mindig nagyon keveset eszik, de azért már gyarapodott is egy keveset. Már azt sem tudja hogyan kedveskedjen, ha meglát valakit dorombol, dagaszt, nagyon igényli a simogatást.
Még kicsit erősítjük, szépülget még a bundája is, és ha már legalább megközelíti a versenysúlyát, akkor gazdikereső lesz. Addig is már lehet érte tolongani, Klárika egy főnyeremény!
