Már régóta tartozunk egy gazdis poszttal, Szörcsi 1,5 év után gazdihoz költözött. Szörcsi sosem volt nálunk az a cica, aki mindenkihez odabújt és próbálta volna „eladni” magát, inkább a háttérbe húzódott és simogatni is csak a fürdőszobában hagyta magát. Visszahúzódó természete és szörcsögése miatt nem sok érdeklődőnk volt rá. Ági már régóta nézegette képeken és bár kétszer is eljöttek személyesen Szörcsi nem volt a legkommunikatív velük, így is szerették volna megpróbálni. Aggódtunk, hogy be fog e tudni illeszkedni, felkészítettük őket, hogy hosszabb idő lehet mire nyitni fog és lehet sosem lesz bújós, álomcica belőle, de Szörcsi ránk cáfolt.
Egy hét elteltével már Ági ölében dorombolt és bújt. Azóta már ágyban alvó, dorombológép lett belőle, érzi, hogy most már otthon van. 
Egy hét elteltével már Ági ölében dorombolt és bújt. Azóta már ágyban alvó, dorombológép lett belőle, érzi, hogy most már otthon van. Hálás vagyok Ágiéknak, amiért nem a hibákát látták meg benne, hanem a szeretetre éhes, hálás társat és új otthont és életet adtak neki.
Azt hiszem Szörcsi története is bizonyítja, hogy nem kell félni egy kicsit visszahúzódóbb, félénkebb cicát örökbefogadni, később belőlük válnak majd a leghálásabb társak.
