Cirilke 🖤
“Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, –
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.”
(Reményik Sándor)
Ciriklét a gondos orvosi ellátás ellenére elvesztettük.
Teljesen érthetetlen az esete, hiszen minden tesztje, minden vizsgálata negatív lett. Semmilyen elváltozást nem találtak a kis szervezetében. A CT vizsgálatig már el sem jutottunk ami esetleg magyarázatot adott volna hirtelen leromló állapotára. 😞
Nagyon sajnáljuk tündérke, nagyon fogsz hiányozni nekünk! 😞
Nem voltál senki cicája, a miénk voltál, hozzánk tartoztál már mint mindenki aki itt lel menedéket nálunk.
Legyél boldog, szaladgálj már odafenn a többiekkel boldogan! 
