Nem sikerült 🖤🖤
Petymeg elment
”Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, –
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.”
(Reményik Sándor)
Petymeg számára Szolnokról érkezett a segítség kérés. Kicsi cicus létére a teljes orrüregét kitöltő polippal diagnosztizálták, mindemellett egyik szemecskéjét is elvesztette már. Dóri segítségével felkerült a Veresvet Rendelőbe, ahonnan az első vizsgálat után átszállították Dunakeszire. Itt operálta meg tegnap a doktor úr. A műtét közben egy erősebb vérzés lépett fel, amit a hiányzó szemüreg felől sikeresen elállítottak, azonban itt is szövet burjánzást észleltek közben. Végig jól viselte az altatást és a megpróbáltatásokat, de amikor le akarták venni a lélegeztetőről, rosszul lett, többször próbálkoztak, végül este tíz óra után úgy tűnt minden rendben lesz. Tíz perc múlva összeomlott a keringése és már nem tudták visszahozni szegényt, kicsiny kis teste nem bírta ezt a megterhelést.
Nagyon sajnáljuk kis drága Petymeg !
Nyugodj békében! 🖤🖤
Egy gyönyörű kis csillaggal több ragyog már fenn az égen!🖤
