Esti Borsó 🖤
Ma este szomorkás a hangulatom.
Anya elmesélte három cica történetét, akiket sok sok pénzért oda adtak valami szervezetnek, vigyék el őket az otthonukból. Azóta senki nem látta őket, a szervezet semmit nem tud róluk, nem tudják kinek adták őket, hova kerültek. Ami a legmegdöbbentőbb sok sok cicát visznek ők így el, akik itt egyszerűen eltűnnek. Nyomtalanul . Azt sem tudni élnek e még, vagy elvitték őket meghalni valahová. 😞
Egyszerűen nem értem, hogyan történhetett ez meg?
Hogyan tehetnek gazdik ilyet?
Hogyan ?
Hol vannak ?
Mi lett velük ?
Szomorú vagyok . 😞
” 2019.12.27-én ismét jelentkeztünk a szervezetnél (VÁJSZ) . Telefonon hívtak minket vissza azzal az örömhírrel, hogy ők vitték el a 3 gyáli cicát, melyek közül Dia cica már boldog gazdis, így róla szerintük kár is több szót beszélni, de Kormi és Pötyi még náluk van, így őket vissza tudják számunkra adni. Jeleztük, hogy mihamarabb szeretnénk visszakapni a cicákat, így délután 17 órára elmentünk a szervezet képviselője által megadott helyre az OMSE Kutyaiskola telephelyére a cicákért. Két hordozóban két cica várt minket. Az egyik hordozóból kivettük a fekete cicát, aki elméletileg Kormi lett volna. A cica csont és bőr volt, és förtelmes trágyaszagtól bűzlött. Két kerek szemmel nézett ránk, és az egyik szemén hályogos vagy fekélyes volt. A mi Kormink bal szeme a befogadása óta sérült volt, az egyik szemrése össze volt szűkülve, nem tudta teljesen kinyitni. Kétszer vettük ki a bokszból, kétszer futottunk neki, hogy hátha mégis ő, de a látottak alapján úgy gondoltuk, hogy nincs egyezés.
A másik cicahordozó az elmondottak alapján Pötyit rejtette. Amikor be akartunk nyúlni a cicához a hordozóba, akkor a szervezet képviselője jelezte, hogy a cica rendkívül vad, nem lehet hozzáérni. És valóban, a cica fújt, támadott, a közeledésre őrjöngött a hordozóban. És bár kinézetre picit hasonlított a mi Pötyinkre, szerettünk volna 100%-ig biztos lenni abban, hogy ő az. Jeleztük a szervezet képviselőjének, hogy Pötyi chippel rendelkezett, ennek leolvasásával egyértelműen be lehet azonosítani. Az őrjöngő macskában megpróbáltunk chipet olvasni, de a chip olvasó többszöri próbálkozásra sem jelzett. A mi Pötyink születése óta velünk volt, kézhez szoktatott, barátságos cica volt. És bár a gyógyszer beadást nehezen tűrte, ez a vadság, amit ez a cica produkált tőle távol állt. Mivel egyik cica sem egyezett az általunk keresettel, kérdőre vontuk a szervezet képviselőjét, hogy hol vannak a cicáink. Röviden összefoglalva az alábbi információkkal lettünk gazdagabbak: ha ezek a cicák nem azok, kiket mi keresünk (bár darab-darab, fekete sérült szemű meg cirmos) akkor – bár ők vitték el őket – nem tudják, hogy hol vannak a Gyálról elhozott cicák, mert nekik nincs olyan nyilvántartásuk, ami nyomon követné a hozzájuk bekerült cicák sorsát. És bár Diáról korábban határozottan azt mondták, hogy boldog gazdis, a beszélgetésünk végén már ezt sem tudták ismét kijelenteni. Úgy fogalmaztak, hogy az általuk elvitt cicák bekerülnek a nagy közösbe, és mivel nem látják el chippel a cicákat, senkiről nem tudják visszakövetni, hogy honnan vannak. Így Dia, Kormi és Pötyi eltűnt a „nagy közösben”… vagy gazdisodtak, vagy sem, vagy vannak valahol vagy már nem……..
Cica nélkül jöttünk haza…. “
https://www.facebook.com/…/a.26943936705…/2737840302920464/…
