🖤🖤🖤
”Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, –
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.”
(Reményik Sándor)
Nagyon szomorú híreket kaptunk január elején. A zacskóban talált majd Zsuzsi által cumin felnevelt három kicsike közül Pepe/Pedró cicust elvesztették a gazdik.
Hetek óta jártak vele gazdihoz, rejtélyes tüneteket produkált , majd jobban lett, azután megint rosszabbul, majd ismét jobban míg már nem maradt remény, kicsiny testét epilepsziás rohamok gyötörték, pocakja megtelt folyadékkal. Pepe/ Pedró cicust elengedték, hiszen kicsiny testét Fip támadta meg. Nem maradt remény, nem maradt élet csak a bánat megint.
Ilyenkor mindig nagyon szomorúak vagyunk, hetek telnek el gyötrelemben mire el tudja fogadni a történteket az ember.
Hiszen egyik részről kaptak mindhárman egy új esélyt az élettől, azután meg mikor már minden rendben jön a tehetetlenség.
Emlékszem a napra amikor a munkahelyemen felhívtak, a vonat síneken találtak három zacskóba kötött alig pár napos babát. Zsuzsi rohant értük, döbbenten látta a kicsiket valószínűleg előtte elásták hiszen a szájuk a bundájuk telis tele volt földel. Nagyon sokat aggódtunk, napokig élet halál között lebegtek, különösen Pepe volt veszélyben. Megmenekült, megtaláltuk neki a legszuperebb családot akit kaphatott és akkor alig néhány hónap boldog gazdis lét után jön ez.
Miért?
Sajnáljuk kis csillag!
Nagy kedvenc voltál a kis mókás hosszú lábaiddal, édes esetlen járásoddal, feltétel nélküli bizalmaddal az emberek iránt.
Nagyon fogsz hiányozni gazdijaidnak és nekünk is!
Köszönjük Franciska T Faragó hogy így szerettétek és mindent megtetetek érte!
Fuss, szaladj boldogan odafönn!
