Vannak olyan történetek, amik komoly önuralom gyakorlására sarkalnak minket is. Nehéz ezeket feldolgozni, kezelni, indulatok, ítéletek nélkül.
A minap egy alábbi eset borzolta a kedélyeimet.
Adott egy idősebb hölgy aki szépen gondoskodik a cicusairól, jó minőségű élelmet vásárol nekik, rendszeresen viszi őket orvoshoz.
Kiderült nem csak a saját cicusait eteti hanem 10 !! éve a szomszéd cicáját is.
TÍZ éve minden vemhesség után hozzájuk szüli meg a kis jövevényeket és bizalommal fordul hozzájuk segítségért.
TÍZ éve kéthavonta, ezek a kicsik minden alkalommal szörnyű kínhalált halnak.
TÍZ éve csinálják ezt, minden lelkiismeret furdalás és megoldás keresés nélkül.
TÍZ éve nem jutottak el agyban odáig, hogy segítséget kérjenek.
TÍZ éve választják a gyilkosságot kéthavonta az ivartalanítás helyet, mert a szomszéd cicája, igaz ők etetik, őket szereti, de na mégis a szomszédé.
TÍZ éve és örömmel meséli, most már csak kéthavonta egy cicát ellik a közel 11 éves ivaros cica.
Nem tudtam mit mondani, döbbenten álltam és természetesen azonnal felajánlottam a cica ivartalanítását, amit el is fogadott.
TÍZ év alatt hány ártatlan kis lélek halhatott meg?
Igazatok van, minek is ivartalanítanátok?
Gyilkolni sokkal könnyebb.
