Papikánk még 2017 nyarán érkezett a gondozásunkba, az eredeti gazdi családi okok miatt megválni kényszerült tőle, és a kis barátnőjétől. Elég nehéz dolgunk volt vele, mert egyrészt már több mint 14 éves, másrészt meg mert a korához képest is egy rendkívül zsémbes öregúré a természete. Az elején még mi is megkaptuk a magunkét ha nem épp az, és nem épp úgy történt ahogy azt Papi (törzskönyvileg egyébként Winny) elképzelte, de aztán a kis társát örökbe fogadták mellőle, és rájött, hogy kénytelen alkalmazkodni. Mostanra eljutottunk oda, hogy keresi az emberek társaságát, bár ő már elég sokat alszik, és pihen. Sajnos enni nem eszik túl jól, de mindenféle vitaminnak, és táplálékkiegészítőnek köszönhetően némi gyarapodást is sikerült elérni nála. Vélhetőleg már a szaglása sem a régi, mert csak a kifejezetten nagyon erős illatú halas tápokat hajlandó megenni, amiért persze ott tülekedik a teljes állomány.
Papi eredendően birman cica, ami valahol félúton van a perzsa, és a sziámi cica között. Volt törzskönyve is, de az már nem került el hozzánk, de nem is baj, senki nem a törzskönyve miatt vesz cicát. Nehezen viseli a kiskamasz cicákat, ha az útjába kerülnek elpáholja őket. Neki nyugodt körülményekre lenne szüksége, egy kedves idős ember mellett például nyugodtan éldegélhetne hátralévő éveiben.
Papinak jó minőségű ételre, vitaminokra, roboráló szerekre van szüksége folyamatosan, olyan gazdit keresünk neki, aki ezt tudja biztosítani számára, és azt a nyugodt öreg nyugdíjas kort, amit megérdemel ez a kis öreg.
Jelentkezz gazdinak ha megtetszett ez a kancsal öregúr, nagyon szívesen megismertetünk vele.
